Földszinti lépcső

Holly Lea Hudson

Amikor mondta Holly, hogy inkább meghúzza magát, mert a matek nem éppen az erőssége, halkan felnevettem. Én mondjuk jó voltam matekból, de nem is csoda, ha az ember bátyja matematikus akar lenni. Jesszus... Na mindegy.
Kis idő múlva belépett az iskolába Grey. Láttam, hogy Holly szüntelenül őt bámulja. Sokan így vannak ezzel mondjuk. Én inkább Dan-t bámulom szüntelenül, de be kell vallani, hogy Grey se rossz. Én azért maradok Dan-nél. Csak jönne már ő is végre. Nem szokott késni, lehet, hogy már a teremben van, ki tudja? De nem hiszem, mert a lépcsőnél szokott lenni mindig...
Nem lepődtem meg Holly reakcióján, mert általában az új csajok így szoktak reagálni Grey belépőjén. Jófej srác és még élvezi is, hogy így oda vannak érte a lányok.
-Heló Grey! - köszöntem neki, ahogy el ment mellettünk. - Pálinkás szép jó reggelt, Ash! - bírtam, hogy így köszön, de ezt a tipikus Grey-féle köszönési stílust ki nem csípi? Mert én nem nagyon ismerek olyan embert, aki nem. Aztán elindultam fel a lépcsőn, aztán Holly is. Első kérdése nem is volt olyan meglepő. Természetesen azt kérdezte, hogy ki volt az a srác? Elmosolyodtam, majd felé fordultam és válaszoltam
-Mindenki csak Grey-nek hívja. Jófej, a lányok meg oda vannak érte, és még élvezi is. De jófej a gyerek. - egy kis szünetet tartottam, majd jött a tök értelmetlen kérdésem
-Bejön neked? - azért volt értelmetlen, mert lerítt róla, hogy bejön neki.

Ashley Harison