~Konyha~

Már egy ideje a konyhában ácsoroghattam. Pontosabban a hűtő előtt amikor megéreztem a kezeit a derekamon. Magához húzott és megpuszilt. Igazából meg sem tudnám mondani mikor éreztem ennyire jól magam. Bár mondjuk az meglepett, hogy itt maradt. Azt hittem az lesz az első dolga, hogy lelép, bár mondjuk a pólója nélkül elég furán mutatna, de sosem lehet tudni. Az ilyen fajta srácok mint Ő is, sok mindenre képesek.
- Már azt hittem egyedül kell vacsoráznom. De ha már megjöttél akkor kíváncsian várom az ötleteket, hogy mit együnk. Mert nekem fogalmam sincs. – mondtam miközben becsuktam a rozsdamentes acélból készült hűtőm ajtaját. Majd felé fordultam és egy hosszasan elnyújtott puszit adtam a szájára majd elindultam és elkezdtem előszedni az evőeszközöket hátha addig kitaláljuk mit szeretnénk enni.
- Tudod ez az egész dolog… mármint nem muszáj ha nem akarod. Tudom kezelni, szóval ha ennyi elég volt belőlem akkor megértem. – mondtam miközben letettem két tányért és a hozzájuk tartozó evőeszközöket a konyha asztalra.

XoXo H.

Drága Holly,

Vigyorogva figyelem és végül megvontam a vállamat.
-Eltévedtem és nekem akár egy szendvics is elég... vagy kettő...-mondtam halkan nevetve majd figyeltem ahogyan kipakolja az evőeszközöket. Aztán egy olyan dolgot mondott amin egészen eddig gondolkoztam és még mindig nem tudtam mi lenne a legjobb neki és nekem. Nem hiszem, hogy túl sok jó lenne abból ha folytatnánk, legalábbis azt hiszem mivel én nem nagyon vagyok a hosszú kapcsolatok híve és eddig még egy kivétel sem volt ez alól de szerintem megkattannék, ha nem érhetnék többet hozzá. Nem tudom. Komolyan. Lehet, hogy most rögtön össze kellene szednem a cuccaimat és lelépnem. Lehet, hogy fájna neki, de így kisebbet csalódna mint egyébként, ha folytatnánk. Tanácstalanul néztem rá és már a mosoly sem volt az arcomon.
-Tudod... normális esetben már akkor leléptem volna amikor kijöttél a konyhába. Viszont most képtelen voltam arra, hogy itt hagyjalak... nem emgy...-mondtam csendesen miközben őt figyeltem.

Üdvözlettel,
Dex

Nem sok időm volt azzal, hogy elmélyüljek a dolgaimban és másfelé tereljem a gondolataimat, mert kisebb várakozás után máris válaszolt a hallottakra.
„Tudod... normális esetben már akkor leléptem volna amikor kijöttél a konyhába. Viszont most képtelen voltam arra, hogy itt hagyjalak... nem megy...” – mondta miközben folyamatosan engem nézett.
Nem tudom mit is csinálhatnék ebben a helyzetben. Mi lenne az a helyzet amiből igazán jól jönnénk ki mind a ketten. Úgyhogy addig ameddig ezen filóztam elindultam a nagy hűtő irányába és egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és bekapcsoltam a rádiót a konyhába. Egy nagyon jó és pörgős számot konferált fel a műsorvezető.
„Most pedig akkor következzen, Jesse McCartney - Daddy's Little Girl című száma.”
Abban a pillanatban amikor meghallottam a szám címét, nem is kapcsoltam, hogy miről is van benne szó, de aztán igen, és nem kellett hozzá sok idő. Úgyhogy az időközben a kezembe kerülő tejesüveget letettem a pultra és odaléptem hozzá. Egészen közel ahhoz, hogy szemébe tudjak nézni, majd elkezdtem beszélni.
- Figyelj, miattam nem kell ezt csinálnod. Ha úgy gondolod maradsz, ha nem, akkor elmész. Láttad… a flúgos, volt pasimat, vele is megbirkóztam, majd csak megoldom ezt is. Amúgy meg nekem tetszik ez a se veled, se nélküled dolog. – mondtam és nyomtam egy nagy csókot a szájára, majd mikor elváltunk egymástól végig tanulmányoztam az arcát.

XoXo H.

Drága Holly,

Csendesen figyeltem a lányt. Most én nem nagyon tudtam mit mondani legalábbis addig nem amíg tőle nem kapok vagy választ vagy valami reakciót a válasz helyett. Végülis úgy tünt, hogy nki sem árt egy kicsit összeszedni a gondolatait mielőtt megszólal hiszen elkezdett matatni és a rádiót is bekapcsolta. A számot lehet, hogy már hallottam, de nem voltam benne biztos. Nem sokszor hallgatok rádiót. Jobban bízok a saját ízlésemben ezért szoktam inkább a cd-im mellett dönteni ha zenéről van szó. Lerakta a tejesüveget és rámnézett és megszólalt. Kicsit olyan volt mintha nem is hallotta volna az előző mondatomat. Mint említettem nem nagyon bírtam itt hagyni annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez lenne a helyes döntés hiszen velem , VELEM , Dexter Westwoodal nem sok jó dolog fogja érni őt. Lehet, hogy megbántom anéélkül, hogy észrevenném az egészet vagy bármi. Nekem soha nem ment ez a párkapcsolatosdi de lehet, hogy szimplán csak azért mert nem hittem benne. SOHa. Erre itt van ez a lány és mégsem tűnik olyan elképzelhetetlennek a dolog. Aztán megcsókolt. Készségesen viszonoztam miközben a testem újra magától működésbe lendült. Az ajkainak íze még rajtam maradt. A szemeit figyeltem miután elhúzódott tőlem. A pultig toltam a lányt a kezeimmel amik a derekán pihentek. Lazán felültettem a pultra ezzel odébb tolva a tejesüveget.
-Cseszettül akarlak...semmit nem ígérhetek neked... nem ígérhetem neked, hogy nem foglak megbántani és nem ígérhetek neked semmi olyat amiben szerepel az ’örökké’ vagy a ’soha’... csak pár ilyen estét ígérhetek neked... ha bevállalod...-mondtam egy laza mosollyal az arcomon miközben az ajkaim a nyakára csúsztak.

Üdvözlettel,
Dex

Alig, hogy ajkaink egymásra tapadtak, megéreztem azt a jóleső bizsergést ami azt jelezte, hogy a testem újra kezd életre kelni. Most az sem zavart volna, ha a föld megállt volna vagy esetleg kitör a harmadik világháború. Most egyedül csak Ő és én számítottunk. De az események áradatából arra következtettem, hogy ő is így érez.
Minden csókja izzó parázs ként játszott a bőrömön amitől a bennem éledező vágy egyre jobban kezdett felerősödni. Ezért lehettem egy kicsit szenvedélyesebb mint máskor.
- Ne dumálj annyit, inkább cselekedj… – mondtam miközben a lábaimat a dereka köré fűztem és szenvedélyesen megcsókoltam. Miután ajkain elváltak egymástól folytattam az előző mondatot – Beszélni később is ráérünk. – mondtam és utána újra megcsókoltam egyre szenvedélyesebben.

XoXo H.

Drága Holly, +18

Ahha. Szóval túl sokat pofázok. Na egy csaj sem vádolt még ilyesmivel, de eggyel sem beszéltem túl sok az eksön után csak szimplán leléptem tőlük most meg még szófosásom is van. Na szép.
Ollé. Háromszoros hurrát kérek mivel már megint a combjai közöt vagyok. Bal kezemet a combjára tettem és feljebb csúsztattam. Hmmmmm. Nem vett fel bugyit. Kezdem megkedvelni ezt a lányt. Lejjebb toltam az alsó nadrágomat és újra eggyé váltunk. Halkan belesúhajtottam a csókba miközben finoman mozogni kezdtem. Itt is mint az elöbb az én kezemben volt az irányítás ami szerintem így van a rendjén. Enyém a tempó, meg hogy meddig is tartson az aktus. Eleinte csak finoman mozogtam majd kicsit gyorsítottam a tempón. Körülbelül 5 percig ment ez ilyen lazán majd egyszercsak ledermedtem és megálltam egy kicsit.
-Ugye szedsz gyógyszert? Mert óvszert már másodjára nem használunk....-kérdeztem kicsit lesokkolva. Nem akarok apa lenni. Nagy szívás lenne az a gyereknek és Holly-t sem akarom teherbe ejteni szóval remélem hogy erre a kérdésemre igen a válasz mert különben nagy szarban leszek illetve leszünk.

Üdvözlettel,
Dex

Minden szép és jó volt egészen egy pillanatig. Nem igazán tudtam hová kapcsolni Dex megdöbbent arckifejezését meg kérdését, de egy biztos. Baromira viccesen nézett ki abban a szituációban azzal az arckifejezéssel. Legszívesebben elnevettem volna magam, de ehelyett inkább stílust váltottam. Úgyhogy gyengéden, de határozottan eltoltam magamtól és lehuppantam a konyhapultról.
- Elrontottad a pillanat varázsát. – panaszkodtam
Szeretem a gyerekeket, de még arra, hogy sajátom legyen egy darabig nem szeretnék gondolni. Úgyhogy inkább meg nyugtatom mielőtt teljesen kiakad.
- Amúgy meg nyugi van, nem kell izgulni. Megvannak a bogyócskáim amiket szedek már egy ideje, úgyhogy ha csak emiatt aggódtál, akkor most már nem kell. – mondtam és ismét felé fordultam.
- De azért Látnod kellett volna magad, meglehetősen mókás volt az arckifejezésed. – csacsogtam, miközben csak arra vártam mikor jön végre közelebb hozzám.

XoXo H.

Drága Holly,

Bakker ez a női logika azért most befigyelt. Még Én vagyok a rossz amikor saját magunkért aggódtam 2 egész percen keresztül és még én rontottam el. Felhúztam az alsónadrágomat miközben beszélt. Hála a jó égnek, hogy bogyózik. Ezek szerint nem kell vele óvszerezni. Ez azért elég nagy kiváltság így számomra. Nincs rajta bugyi és még óvszer sem kell.
-A pillanat amikor rájöttem, hogy lehetséges, hogy teherbe ejtettelek… csak azért volt olyan mókás…-mondtam halkan nevetve és visszaléptem hozzá. Mostmár frankón beindított szóval nagyon akartam őt. Lecsúsztattam a csípőjén a kezemet a fenekére és így magamhoz húztam. Végigpuszilgattam a nyakát. Általában a lányok 90%-a ettől behal. A nyakuk elég érzékeny zóna. Visszaültettem a konyhapultra.
-Nem kell egyből menekülni nem volt itt olyan rossz neked…-dörmögtem a fülébe vigyorogva.
-Ugye?-kérdeztem vigyorogva miközben fél kézzel finoman benyúltam a két combja közé és finoman simogatni kezdtem.

Üdvözlettel,
Dex

Semmi másra nem volt szükségem csak arra, hogy végre újra az övé lehessek és ezt Ő is nagyon jól tudta. Egy röpke mentegetőzés után máris a tettek mezejére lépett és azt tette amire mind a ketten vártunk. Akcióba lépett. Kezét a csípőmről szépen fenekemre csúsztatta és így húzott magához. Aztán azok a csókok..... wááá ez a pasi tudja mitől olvadok el teljesen. pár aprócska moszdulat után ismét a konyhapulton landolt a popóm ami biztos jele volt annak, hogy semmi nem változott az előbbiek után.
"- Nem kell egyből menekülni nem volt itt olyan rossz neked…-" dörmögte a fülembe.
Én pedig ott helyben elolvadtam volna ha nem tart biztos kezekkel és nem kezd el újra beszélni.
"- Ugye? -" kérdezte vigyorogva miközben fél kézzel finoman benyúlt a két combom közé és gyengéden simogatni kezdett.
Nem tudom meddig birom ezt a játékot. A vágy amit éreztem egyre kínzóbb és hevesebb lett. Szinte kirobbanni készültek az érzéseim és ezt jeleztek az egyre hangosodó sóhajaim is. Egy figyelmetlen pillanatáéban közelebb hajoltam hozzá és ajkaink ismét eggyé olvadtak, majd két sóhaj közt én is megszólaltam.
- Nem, határozottan nem volt rossz...... - duruzsoltam miközben ő még mindíg azon dolgozott, hogy engem kényesztessen.

XoXo H.