New York utcái

...

Még egy párszor végig gondoltam az előbb történteket és rá kellett jönnöm, igazából Lucas miatt kezdtem el azt a csókot, de azt hiszem mégis csak magunk miatt folytattuk, és talán ennek így is kellett lennie.
Mosolyogva figyeltem Dexter arcát miközben megindultunk kifelé és aztán eltűntünk a tömegben.
Eléggé nehézkesen haladtunk át a táncolótömegen, de végül is sikerült és ez volt a lényeg.
Kiléptünk az ajtón ami a koktélbárba vezetett ahol már sokkal nyugodtabb volt a légkör és gyakorlatilag fel sem tűnt senkinek, hogy a hátsó részből jöttünk elő, amiért igazán hálát adtam a jó égnek. Egy nagy lélegzetvétel után, a kinyitott ajtón kiléptünk az utcára és a kissé hűvös levegő hirtelen szinte fejbevágott és józanított.
- Nos, az a pasas odabent a volt barátom és hát eléggé…, hogy is mondjam csúnya szakításunk volt és ez még a szebbik megfogalmazás. A lényeg, hogy Ő megcsalt és most, hogy beleütköztem, nem hagyhattam szó nélkül a dolgot. Ekkor jött az az eszeveszett ötletem, hogy megcsókollak, amiért így utólag is bocsi. – mondtam egy szégyenlős mosollyal az arcomon, miközben sétáltunk a lakásom felé.
Aztán a következő pillanatban arra lettem hirtelen figyelmes, hogy Dexter lecövekelt a járda kellős közepén és így pár lépés után én is kénytelen voltam megállni, mivel még mindig fogtuk egymás kezét. Majd ami még ennél is váratlanabb volt az-az, hogy vigyorogva magához húzott és finoman megcsókolt.
Azt nem mondanám, hogy nem volt jó érzés, mert kimondottan az volt, de …. ~ Mégis mi a fene folyik itt? ~ kérdeztem magamtól miközben viszonoztam gyengéd csókját.
Így abban a pillanatban, ott New York nyüzsgő utcáján eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad, de még ma megfogom jobban ismerni ezt a srácot.

XoXo H.

Drága Holly,

Végighallgattam a történetét , csendesen nem szóltam közbe. Szóval az előző pasas az expasija é meg is calta. Ezek szerint tényleg l kellett volna csapnom ott bent amíg lehetett. Na mindegí majd ha legközelebb összefutok vele majd bepótlom a dolgokat. STOPP. Mióta érdekelnek engem ilyen dolgok? Mikor lettem Én ilyen örző-védő bosszúálló? Jó a bosszú tényleg az én asztalaom, de csakos akkor ha rólam van szó. Eddig erre másnál még nem éreztem késztetést. Lehet, hogy tényleg távol kellene maradnom Holly-tól mert pont azokat a tüneteket produkálom amiket eddig mindigis el akartam kerülni. Csóknál meg főleg. Vele más volt a dolog. Nem is tudom miért csak szimplán jó. Igazából ez a csók is elég romatikusra sikerült. Gyengéd volt, nem heves és itt New York utcáin a sötét ég alatt összebújra csókolóztunk. Hát szóval szerintem sok lány akarna ilyet a világ más pontjain.
A kezeimet a derekára csúsztattam miközben tovább csókoltam és finoman magamhoz öleltem. Még a szememet is bcsuktam. Jujj. Dex ébredj már fel. Ez nem egy olyan csaj aki megmarad majd melletted. Nem is kell nekem barátnő. Eddig sem volt és boldog voltam úgy is. Francba. Még egy napja sem ismerem Holly-t és máris a legalapvetőbb szabályaimat illetve szokásaimat döntöm romba miatta.
Lassan elhúzódtam tőle. Mosolyogva figyeltem az arcát majd megpusziltam az ajkait. Megfogtam a kezét és tovább indultunk.
Most komolyan mi van velem? Ez csak engem ijeszt meg? Ja valószínüleg igen mert csak én vagyok ilyen elmeháborodott. Mély levegő. Nyugi. Majd még úgyis kiderül, hogy mi lesz, ha odaértünk a lakásához.

Üdvözlettel,
Dex

Ez az egész csók dolog alapjaiban rengette meg az elképzeléseimet és az egész új életem reményeit. De a fene se bánná ha igaz lenne. De amilyen az én szerencsém úgy sem lesz belőlünk semmi, csak egy egyéjszakás kaland. A csókja édes volt és gyengéd de ugyanakkor mégis parancsoló. Olyan igazán férfias, egy kicsit talán azt is lehetne rá mondani, hogy tökéletes. Miután azonban véget ért volt egy olyan érzésem, hogy nem érdekelnek a saját szabályaim és hagyom a dolgokat úgy folyni ahogy ők akarnak. Ahogy elindultunk tovább a szemem folyton az összekulcsolt ujjainkra siklott majd ismét az arcára.
~ Mi van ebben a srácban ami ennyire megfogott? Főleg azok után, hogy tudom milyen. ~ kattogtak az apró fogaskerekek az agyamban miközben szótlanul sétáltunk egymás mellett. Végül megtörve a nagy csendet, úgy döntöttem elkezdek beszélni vele.
- Figyelj csak Dex. Nem tudom, hogy mi történik kettőnk között, de ha már itt tartunk akkor azt sem tudom, hogy miért akarom ezt veled mikor ez az egész csak..., csak egy véletlen. – mondtam eléggé hevesen.
Majd mikor megérkeztünk a ház elé amiben lakom, elengedtem a kezét és mélyen a szemébe néztem.
- Na akkor most jön a „könnyes” búcsú vagy bejössz és beszélgetünk egy kicsit. Ha gondolod akkor még vacsit is kaphatsz. Na mi lesz? Ez egy egyszeri és meg nem ismétlődő ajánlat. – csacsogtam egy kacér mosoly társaságában.

XoXo H.

Drága Holly,

Nem nagyon szóltunk egymáshoz. Szerintem vagy egyikünknek sem volt semmi ötlete, hogy mit mondjon vagy csak szimplán egyikünknek sem volt kedve megszólalni mert ez így volt rendben. Aztán amikor megszólalt megjelent egy laza mosoly az arcomon. Szóval igazából ugyanaz jár a fejünkben. Ez érdekes és egyben vicces. Kicsit meg kellett fontolnom azt, hogy erre most mit is mondjak neki. Nem akartam semmi ökörséget kinyögni és nem is akartam túlságosan érzelgős lenni, azzal pl , hogy azt mondom, hogy véletlenek nincsenek és minket így alart összehozni a sors. Te jó isten. Ha ilyet mondanék valaha bárkinek akkor valaki üssön le vagy szóljon, hogy éppen itt az ideje annak, hogy fogjam magam és leüljek a vonat elé.
-Tudod... lehet, hogy pont azért ilyen érdekes nekünk mert annyira spontán dolog, annyira véletlen...-mondtam csendesen kicsit elgondolkozva. Igen talán ez volt a logikus válasz legalábbis pillanatnyilag ez volt a potenciális válaszom illetve reakcióm. Utána megint egy kis csend telepedett ránk amíg el nem értük a házát és itt volt a nagy döntőpont, higy mi is lesz velünk.
-Nem akarok megbánni semmit. Mindigis így éltem. Szóval azt hiszem ezt az ajánlatot semmiképpen sem szeretném kihagyni és a könnyes búcsúzás nem éppen az én szakterületem ráadásul még éhes is vagyok szóval bemegyek...-mondtam vigyorogva. Már csak egy dolog zavart. Hogy meg nem ismétlődő ajánlat. Ha rajtam múlik, lehet, hogy összehozunk majd egy ismétlést. Feltéve ha jól sikerül a mai esténk amire egyébként elég sok esélyt láttam.
-Egy ilyen mosolynak egyébként sem tudnék ellenállni... sőt nem is akarok...-mondtam nevetve majd odahajoltam hozzá és megpusziltam az ajkait. Majd megindultunk a ház felé....

Üdvözlettel,
Dex

Spontaneitás. Ez érdekes megfigyelés, és talán tényleg ez a megoldás. De a lényeg az, hogy egyre jobban kezdem élvezni ezt a helyzetet.
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - nevettem rá, és gyorsan kézen fogtam ismét.
- Akkor gyerünk, mert már én is kezdek éhes lenni. Lehet hogy az a sok Margarita meg Narancslé ártott meg. – kacagtam.
Jaj Istenkém ezek a bókok. Hogy lehet, hogy egy pasi egy pár elcsépelt mondattal letudja venni a lábáról a csajokat?
- Na szép. Még bókokat is kapok? - huncut arckifejezéssel néztem rá.
De ekkor kaptam még egy puszit. Ismételten egy kedves gyengéd puszit. Ami szinte égette az ajkaimat. Legszívesebben hagytam volna, hogy az a kedves kis puszi egy szenvedélyes tűztől izzó csókba forduljon át, de nem lehetett legalább is nem itt. Úgyhogy megindultunk a lakásom irányába, ahol már csak mi leszünk kettesben a szenvedélyes csókokkal és az izzó vagyainkkal.

Folytatás ITT

XoXo H.