Alina Steveson

Alina Stevenson




Név: Alina Stevenson
Becenév: Aly, Al, Alina
Nem: lány
Kor: 17 éves
Születési hely, idő: 1994. november 11. London
Mely közösségbe tartozik karaktered: Pompon lányok

Jellem: Általában gonosz és nem érdekli senki más csak is önmaga. Tipikusan az az alkat aki imád parancsolgatni, olyan főnök típus. Utálja ha valaki nemet mond neki vagy ellenkezik vele. Gyorsan hiszti rohamot tud kapni ami nála nem betegséget jelenti csak a feltűnési viszketegséget.

Kinézet: Szőke hajú, zöls szemű, szexi arc vonűsú lány. Vékony, tálag magassággal rendelkezik és nagyon jó a teste. Általában kihívó ruhákban jrákál és imádja a divatot. Szeret csini rucikban pompázni és mivel elég gazdagok a márkás jó drága ruhákat és kiegészítőket sem mellőzi az öltözködéséből.
Van egy piercing a hasában, amin egy rózsaszín kó díszeleg.

Előtörténet: Hát, igen én is megszülettem, mégpedig elég érdekesen. Anyukám éppen Mimit (anyu kutyusa) sétáltatta a parkban amikor megindult a szülés. Elég bonyodalmasan de eljutott a kórházba. Amikor megszülettem a kórteremben volt Mimi is, anyu kutyusa, az ő saját kérésére. És hopp megszülettem, na jó persze ez nem volt ilyen egyszerű, de én nem emlékszek rá, így ugrok is egy pár évet.
Eltelt 5 év, miután betöltöttem az 5. életévemet, anyukám súlyos rákban meghalt. Még mindig emlékszek arra a fájdalomra amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy ő már nincs. Egy hónapig folyton csak sírtam. Akkor is Mimi vigasztalt meg engem. Akkoriban kaptam meg a többi kutyusomat is, Beautyt és Puppyt. Apukám vigasz képpen vette nekem a bátyám tanácsára. De ettől nem lett jobb a dolog, sőt mivel a kutyák mindig az anyukámra emlékeztetett csak rosszabb lett. Ezzel az élménnyel éltem egy fél évig.
Amikor végre sikerült elterelnem a figyelmemet róla, már 14 éves voltam. Apukám addig mindent megadott nekem. Teljesen elkényeztetett, de csak ajándékokkal, soha nem volt velem. Igazából "távapukának" lehet őt nevezni, akivel csak telefonon beszéltem és jó ha egy hónapban 2-szer láttam. De én megvoltam elégedve a sok ajándékkel amivel elhalmozott, és lehet, hogy pont ez volt a baj. De engem akkor még nem érdekelt, nem tudtam felfogni a dolgok lényegét, az életet és magát a szituációt amiben a családom élt. Még gyerek voltam, ahhoz, hogy meglássam a dolgok valódi értelmét és azt, hogy milyen is a kemény valóság, amiből nekem soha nem jutott. Mindig egy más világban éltem, ahol én voltam az elkényeztetett hercegnő, és még parancsolgattam is és hisztiztem.
Apukámnak van egy nagyon kedves húga akit én nagyon szeretek. Ő volt az aki a szüleimet pótolta. Mindig velem volt amikor kellett és soha nem hagyott cserben.
Amikor elkezdtem a gimit akkor találkoztam egy nagyon aranyos sráccal, ő Sam, azóta legjobb barátok vagyunk és szinte össze vagyunk nőve. A bátyám nagyon nem szereti a fiút, mert fél, hogy rossz irányba terel, pedig Sam nem rossz srác, csak ugye Brandon félti az ő pici húgát, ami persze teljesen megérthető.
És most 18 éves vagyok. Már nem úgy látom a világot mint 14 évesen. Most is ugyanaz a hiszti királynő vagyok mint régen, de fel tudom dolgozni azokat a dolgokat amiket eddig nem, fel tudom fogni az élet jelentését és megkomolyodtam. Sokkal jobban megbecsülök dolgokat és nem dobok el mindent magamtól mint anno. Apukám még mindig ugyanaz maradt mint régen volt és ugyanúgy elkényeztet ami persze egyáltalán nem zavar, nekem tetszik, hogy én vagyok apuci kicsi lánya, de már nem apuci kis hercegnője. Most már felnőttem azokhoz a dolgokhoz, amikhez eddig nem és próbálok minél jobb ember lenni.
Megtanultam, hogy vannak dolgok amik nem úgy működnek ahogy én szeretném, vagy legalább nem minden.
A gimiben koptatom a padokat immáron 3. éve. Ez az utolsó előtti évem és nagyon sok mindenre kell felkészülnöm. Sok gyakorlást vesz igénybe, hisz elég jó az iskola ahova járok és szeretik a gyerekekből a legjobbat kihozni.
Miután megvan ez is, elmegyek divattervezőnek, vagy újságszerkesztőnek, ugyanis ez a célom. Nagyon szeretnék híres és gazdag lenni. Igazából, tudom, hogy ez mind sikerülni is fog, hisz apukám elintézi nekem és minden álmom valóra válik.
Addig is tanulok és élvezem a kis nyomik szivatását a suliba.


Szerepjátékos példa: Csörr...csörr...csörr...csörr....
-Hallo? - vettem fel álmosan a telefonomat.
-Szia Pen! Sam vagyok, juj de álmos a hangod, csak nem felkeltettelek. - persze hogy ő volt az kire is számíthatnék hajnalok hajnalán, hogy egy értelmetlen telefon beszélgetést lenyomjon.
- De pont te keltettél fel, de most már mindegy, mondd, mielőtt visszaalszok. - már tudtam, hogy nem tudok aludni, de azért sürgettem, hogy legalább megpróbáljam.
- Bocs, tényleg, hogy ilyen korán zavarlak, - ránéztem az órára, mert hallottam a hangjában a gúnyt amikor a korán szót kiejtette. Fél tizenegy volt és hétvége, persze, hogy ez nekem ilyenkor korán van - csak megbeszéltük, hogy találkozunk 10-kor a film miatt. -hirtelen eszembe jutott miről beszél és nagyon rosszul éreztem magam, hogy cserben hagytam a barátomat.
- Jaj, de hülye vagyok, teljesen kiment a fejemből, fél óra és ott vagyok. - letettem a telefont és kipattantam az ágyból.
Hogy felejthettem el?
Sam egy filmes suliba szeretne jelentkezni ahova egy nagyon jó kisfilmet kell készítenie megígértem neki, hogy segítek benne. Ma kezdtük volna el, de én marha elfelejtettem. Bűntudatom volt, mert ő is mindenben segített nekem amikor kértem és soha nem felejtett el. Én meg csak ilyen szimplán még le is cseszem, hogy fel mert kelteni.
Gyorsan felkaptam magamra a ruháimat, bementem a fürdőbe, elintéztem a dolgokat és rohantam le a konyhába. Már vettem volna le a kocsikulcsot az akasztóról amikor meghallottam Brandon hangját, a bátyám ellenőrző körúton van a házban. Most én vagyok soron.
- Szia húgi. Hova-hova ilyen sietősen?
- Brandon ne most tényleg nagyon nincs időm rád. - már épp nyitottam az ajtót amikor beállt elém.
- Sammel találkozol ugye? - kérdezte szemrehányóan.
- Igen vele, remélem boldogabb lettél, hogy megtudtad és most szia Brandon! - Ellöktem az ajtóból és kirohantam.
- Remélem tudod, hogy nem bírom azt a fickót. - kiabálta utánam, de én már nem is figyeltem rá.
Beültem a kocsiba és padlógázzal elindultam Samhez.