Central Park

...

A zenei fesztivál 3. Napján tartottunk, ami igazából azt jelenti, hogy már 3 napja bulizunk részegen a central part egy kis részén ami külön nekünk van leválasztva. Szinte korlátlan mennyiségű pia van a bulizóknak és van 2 színpad amin felváltva folyamatosan mennek a koncertek, szóval a zene szól. A bandánknak 2 fellépést is végig kell csinálnia, egy már megvolt tegnap a következő meg ma lesz. Konkrétan fél óra múlva úgyhogy felmentünk az üres színpadra és elrendeztük a dolgainkat. Behangoltuk a gitározokat meg ilyenek. Amikor mindennel megvoltunk csak leültünk a színpad elejére és lelógattuk a lábunkat. Ilyenkor még mindenki a másik színpad előtt tombolt vagy a piasátorban újratöltötte a poharát.
-Említettem már, hogy imádom a fesztiválokat?-kérdeztem vigyorogva a többieket nevetve.
-Egyszer, kétszer részegen fetrengve lehetséges, hogy világgákürtölted azzal együtt, hogy meg fogod dugni Paris Hilton-t…-mondta röhögve a dobosunk. Megvontam a vállamat majd felnevettem és hátradőltem és az eget bámultam.
-Srácok 10 perc a kezdésig…-mondta egy szemüveges, hátrafogott hajú , folyton telefonáló kis intéző csaj aki egyébként kifejezetten dögös is lehetne ha… ha nem így öltözködne. Bólintottunk majd figyeltem ahogy elmegy.
-Dex… szerintem azt a csajt hagyd inkább… szerintem nem éri meg… még az ágyban is dumálna…-mondta a másik gitáros mert gondolom tudta, hogy mire gondolok. Ők mindig tudják, hogy éppen mi jár a fejemben úgyhogy most sem volt nehéz rájönniük. Felsóhajtottam és újra az égre néztem.

- Bocsi, de tényleg lépek. Hazaviszem őt. – mutatott a barátnőm a mellette álló szőke lányra, akit két oldalról támogattak, de így is alig bírt megállni a lábán. De hát még éjfél sincs.
- Én is. - szólalt meg egy másik hang a hátam mögül. És lassan a körülettem lévő kis csapat kezdett elszállingózni. Viszont nekem semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy hazamenjek.
- Akkor tök mindegy. – dünnyögtem magam elé, szinte némán és elindultam az ellenkező irányba.
Néhány perc múlva mojitoval a kezemben léptem ki a fehér sátorból, és egy szőke srác sétált mellettem, akinek be nem állt a szája. De hát, ő hívott meg, szóval úgy gondoltam, annyi jár neki, hogy még hallgatom egy kicsit. Vagyis úgy teszek, mintha figyelnék, és közbe beszúrok egy-egy ’Aha.’-t.
- Ó. Ne haragudj, ott egy barátnőm. Köszönök neki. – szakítottam félbe egy meglehetősen jelentéktelen momentumnál és, aztán sietősen elindultam balra. Szerencsére ő visszafordult és máris valaki másra vetette ki a hálóját. Szegény.
Épp kifelé tartottam a tömegből, és egyre távolabb kerültem a színpadtól, amin egy számomra ismeretlen zenekar őrjöngött, mármint énekelt.
Ez a rész valahogy sokkal barátságosabbnak tűnt, és ahogy a kivetítőt nézegettem alig 20 perc múlva fellép itt egy banda, biztosan ők üldögélnek a színpad szélén.
Közelebb sétáltam, majd törökülésben leültem a fűbe, kifejezetten helyesek voltak, főleg az egyikük. Feltoltam a napszemüvegem a fejem tetejére és vártam.

Tovább nézegettem az eget miközben a másik banda már az utolsó számnál tartott. Egy lány érkezett meg a színpad elé és mivel nem volt ott senki lazán leült a fűbe. Alaposan végigmértem. Dögös volt. Vigyorogva figyeltem majd gondoltam egyet, leugrottam a színpadról és átmásztam a kordonon és elindultam felé. Feljebb rángattam a nadrágomat majd vigyorogva leültem mellé mintha már ismernénk egymást. Vigyorogva pislogtam a bandámra akik halkan röhögtek majd a lányra néztem.
-Dex vagyok… Dexter Westwood…-mutatkoztam be neki vigyorogva. Mivel még volt idő a fellépésig így gondoltam még nyugodtan cseveghetek egy kicsit a csajjal. Lazán újra végigmértem a lányt, a lábbujjától egészen a hajáig majd a szemébe néztem vigyorogva.
-Elárulod nekem a nevedet?-kérdeztem vigyorogva miközben a szemeit figyeltem. Általában ha a nőknek a szemébe nézel a dekoltázsuk helyett akkor máris félsikered van. Az pedig soha nem árt, ha egy jó ponttal indítasz és nem könyvelnek egyből perverz állatnak. A srácokra pillantottam majd újra a lányra néztem.

Félszemmel a színpadot bámultam és épp azon gondolkoztam a kezemben a mobilommal, hogy felhívok valakit, mert mégse annyira bulis egyedül üldögélni egy fesztivál kellős közepén, amikor a tekintetem találkozott az egyik sráccal a bandából, konkrétan azzal, akit az előbb kiszúrtam.
A sortom zsebébe csúsztattam a telefonom és vidáman követtem a tekintetemmel, egészen addig, amíg lehuppant mellém a földre. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azért egy picikét meglepett.
- Peyton Tanner. – mutatkoztam be én is. Majd elfojtottam egy mosolyt, miközben meglehetősen feltűnően végigmért.
- Hűha. Ha most rajongó lennék, biztosan repesnék az örömtől. – vigyorogtam, de igazság szerint tetszett a stílusa. Nem tűnt olyan tipikusnak. – Persze, így is. – korrigáltam, gondoltam táplálom egy kicsit az önbizalmát, bár nem hiszem, hogy szüksége lett volna rá.
- Remélem jók vagytok. – sóhajtottam fel még mindig ugyanazzal a félmosollyal az arcomon. – Eddig nem volt szerencsém. – utaltam a ’zenére’, ahova a többiek elrángattak a mai nap folyamán.

A srácok elég jól mulattak azon, hogy így egyből bedobtam magamat. A Kezdeményezéssel soha nem volt problémám. Elég könnyen nyitottam az emberek felé , főleg az ellenkező nemből. Az előző barátnőm közölte velem, hogy a kisfiús stílust ötvöztem magamban a laza macsógyerekkel és ebből valami egészen fura keverék lett , amivel sikerült levennem a lábáról. Akkor ez még engem nagyonis megmosolyogtatott, bár tudtam, hogy igazából igaza van bár néha hajlamos vagyok rá, hogy alkalmazkodjak a nőkhöz, hogy megszerezzem azt amit akarok.
-10 percen belül kiderül, hogy a rajongóm leszel-e vagy sem…-mondtam miután az órámra pillantottam majd újra a lányra.
-Kezdünk-Szólt oda a dobos. Odahajoltam a lányhoz és megpusziltam az arcát majd felugrpottam és a színpadhoz rohantam. Felugrottam a színpadra és magamhoz vettem a gitáromat miközben elkezdett ideszivárogni a nép.

Felnevettem a megjegyzésére.
- Kíváncsian várom. – válaszoltam, és tényleg reméltem, hogy jól szórakozom majd, elvégre azért jöttem ide. Sosem voltam az a rajongó típus, és egy zenekar sem volt, aminek a koncertjén az első sorig nyomultam előre. És nem nagyon ragasztgattam posztereket a szobám falára. Valahogy ez a példakép dolog kimaradt az életemből. De ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretek bulizni, sőt.
Amikor puszit nyomott az arcomra csak egy szemöldökfelvonással díjaztam. Pofátlan, de cukin pofátlan. A koncert kezdetét jelezte, hogy a tömeg lassan elindult a színpad felé és egyre többen sétáltak el mellettem, vagy álltak meg mögöttem. Úgy gondoltam akkor már felállok, hogy lássak is valamit és érdeklődve néztem a színpad felé, várva, hogy mikor kezdődik az első szám. Az emberek rövid idő alatt betöltötték a teret, és szinte irreálisnak tűnt, hogy néhány perce még csak ketten ücsörögtünk a fűbe.

A gitár tartókötelét a vállamra akasztottam sé a mikrofonhoz léptem amit be is kapcsoltam. Kicsit még vártam amíg a többiek is elrendezik magukat majd vigyorogva előreléptem a mikrofonhoz.
-Szeva világ… örülünk hogy itt vagytok… na ennyit a pofázásról bulizzunk…-A népek szépen értékelték, hogy nem húzom az időt szövegeléssel hanem egyből inkább zenélni akarunk. Elkezdtem a dalszöveget énekelni amihez csatlakozott a dob majd a gitárok és a szintetizátor is. Z egyik legújabb dalunkkal indítottunk amit alig pár hete írtam szóval ezt még nem nagyon ismerhette senki. A nézötér elkezdett ugrálni a zene ritmusára és úgy tünt elég gyorsan ráhangolódtak a ritmusunkra.
Első szám.
Második szám.
Harmadik szám..
…………………
Végigbuliztunk körülbelül 1 órát majd jeleztek , hogy nekünk ennyi volt és a másik szinpadon lassan kezdenek.
-Kösz a built… remélem jól szórakoztatok… találkozunk a piasátorban…-mondtam vigyorogva amire még kaptunk egy utolsó tapsot majd átvonultak a másik színpadhoz. Amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan tűntek el az emberek csak pár tinilány marad. 16-15 évesek lehettek és a színpad előtt álltak és az egyik egy képet iratott alá velem a másik a pólóját a harmadiknak meg a mellére írhattam a nevemet ami ha úgy veszsük egy nagyon is baráti gesztus volt. Végül ők is elszivárogtak és tekintetemmel a lányt kerestem.

A tömeg közepén álltam, és az sem zavart, hogy az előttem álló lány állandóan a tornacipőmön taposott, a mögöttem lévő srác meg valahogy nem találta a helyét, és az enyémre pályázott, szóval folyamatosan jobbra-balra lökdösött. Be kell ismerni tényleg kegyetlenül jók voltak.
Amikor Dexter elköszönt zavartan pillantottam a telefonom kijelzőjére, de nyilvánvalóan én vesztettem el az időérzékem, kétségtelenül eltelt egy óra.
A társaság ismét mozgolódni kezdett és sietősen átpártoltak a másik színpadhoz, ahol fogalmam sincs kik következtek, de annyira nem is érdekelt.
Inkább távolról figyeltem a kis dedikálást. És amikor láttam, hogy az egyik lány a mellére kéri az autogramot, kissé elhúztam a szám. Van valahol egy határa a közönségességnek is, és azt hiszem ő szépen, nyugodtan át is sétált rajta. Nem mintha túlságosan zavart volna, elvégre semmi közöm nem volt hozzá. És nyilván Dexnek is imponált, mivel pasi.
Amikor ők is továbbálltak, úgy tűnt mintha keresne valakit. Lassan elindultam felé.
- Helló rocksztár! - léptem oda hozzá. – Nem is vagytok rosszak!- néztem rá.

Vigyorogva figyeltem ahogy közelebb sétál a színpadhoz Peyton miután elmentek a kiscsajok. Igazából mgé akár jó csajok is lehetnének ha pár évvel idősebbek lennének de egy 16 éves törpével nem fogok kikezdeni.
-Szia baba… ahha szal nem rosszak… erről majd írok egy számot ha lesz egy kis időm…-mondtam halkan nevetve, felmásztam a színpadra és megfogtam a kezét és felhúztam magam mellé és vigyorogva néztem körbe. Ez volt az Én világom. Mindigis erre vágytam már egészen kiskorom óta. Na és miért? Mert én mindigis úgy láttam, hogy a zenész rossz fiúknk meg van mindenük. Mindent megkapnak amit csak akarnak és végülis úgy alakult, hogy volt tehetségem a dologhoz.
-Mostmár kicsit kihalt meg unalmas… de egyébként most állsz a világ legjobb helyén… a színpad…az a hely ahol bárki lehetsz…te ki akarsz lenni?-Kérdeztem vigyorogva,felé fordultam és kiváncsian pislogtam rá. Közben a srácok elpakolták a cuccainkat és a dobos odalépett mellénk.
-Leléptünk inni… sátorban megtalálsz minket… vagy nem… tudod aki keres talál… lassan jön ide a következő banda…-mondta miközben engem nézett majd a lányra nézett egy sunyi vigyorral majd lelépett a többiekkel.

- Lehet, hogy jó dal lenne. –vágtam rá. És amikor már mellette üldögéltem a színpadon követtem a pillantását. Úgy éreztem itt volt igazán elemében, ahogy körbenézett a kis „birodalmán.” Persze ez teljesen érthető, elvégre a koncert alatt is üvöltött róla, hogy mennyire élvezi ezt az egészet. Biztosan remek dolog lehet ennyi ember előtt énekelni.
- Ezt eddig hány lánynál dobtad be?- kérdeztem vissza.
– Volt egy időszakom 5 éves korom körül, amikor zenész akartam lenni, még gitároztam is. De aztán felhagytam vele, mert az űrhajósokat sokkal királyabbnak találtam. – tettem hozzá széles mosollyal. – Mondjuk lehet, benne volt az is, hogy semennyi tehetségem nem volt hozzá. – emlékszem az apám egyszer könyörgött, hogy legalább akkor hagyjam abba a gyakorlást, ha otthon van. Én meg természetesen halálosan megsértődtem, és két napig szóba sem álltam vele. Na igen, akkor valami konferencia kötötte le a figyelmét és fel sem tűnt neki.
- Végülis a lényeg úgyis csak annyi, hogyha csinálsz valamit azt jól csináld. – azt hiszem ezért hagytam fel mind a kettő előbb említett foglalkozással.
A dobos srác lépett oda hozzánk, és amikor félreérthetetlenül rám pillantott, már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mire célozgat a haverod?- vontam fel a szemöldököm, és kérdő vigyorral Dexre néztem.

-Biztos vagyok benne, hogy jó szám lesz…-mondtam nevetve majd elgondolkozva pislogtam , és szóra nyitottam a számít, de már mondta is úgyhogy csak becsuktam a számat és vigyorogva hallgattam.
-Én kiskoromban postás akartam lenni mert ők sokat biciklizhetnek…de rájöttem, hogy a zenészeket jobban szeretik a lányok és jobban meg lehet belőle élni és ez az amihez van kellő mennyiségű tehetségem…-mondtam megvonva a vállamat majd leugrottam a színpadról mert már elkezdett a következő banda odacuccolni.
-Nem célozgat semmire… ilyen az arcberendezése…-mondtam végül halkan nevetve és leemeltem a színpadról a lányt és leraktam a földre. Zsbere raktam a kezemet és körbenéztem, hogy merre mehetnénk és végül inkább kisétáltunk a fesztivál területéről mert a kordonokon kívül már nem feküdtek a fűben részegek félájultan.
-És mit dolgozol? Vagy még tanulsz?-kérdeztem végül mosolyogva miközben sétálgattunk.

Miután ő is megosztotta velem a gyerekkori terveit a jövőbeli foglalkozását illetően, meg is jelent a soron következő zenekar, hogy kisajátítsa a színpadot. Fura, hogy most jöttem ki ide először, az egésznek van egy hangulata.
- Aha. – bólogattam némi iróniával. Miközben a park külső része felé sétáltunk, körbenéztem, és úgy tűnt mindenkinek a piasátor a kedvenc helye.
- Tanulok. – válaszoltam, bár azért ez erős kifejezésnek tűnt, mondjuk inkább azt, hogy egy iskolában töltöm időm nagy részét és valahogy csak megírom a dolgozatokat. – Majd most érettségizem. – tettem hozzá, még egy ok, hogy minél később érjen véget ez a nyár. Főként, hogy fogalmam sincs mit akarok kezdeni magammal a hátralévő életemben és lassan már beadhatom valamelyik egyetemre a jelentkezésem.
- Na és te, mióta zenélsz?- kérdeztem, ahogy néma léptekkel sétáltunk egymás mellett.

Ha még csk most fog érettséfizni akkor azért még Ő is elég fiatalka legalábbis hozzám képest. Már lassan félúton taposom huszas éveimet Ő meg még be sem lépett igazán a felnőttek világába ez azért kicsi fura mert többnek tűnik mint amennyi. Végül inkább hagytam a dolgot nem fűztem hozzá semmit. Én nem jártam suliba. A nevelőotthonban házitanítás volt, de nem járhattunk suliba, nem tudom milyen érzés izgulni attól, hogy ki fog ma felelni. Ilyen nem volt az árvák között. Mosolyogva a lányra néztem.
-10 évesen vették még a szüleim az első gitáromat és beirattak egy zene tanárhoz. Szóval akkor kezdtem el..-Kamuztam lazán neki. Nem volt nehéz számomra ismeretlen dolgokat elmondani másoknak úgy mintha megéltem volna azokat. Az évek alatt szépen kigyakorolhattam ezt a dolgot és mára már szemrebbenés nélkül kamuzok. Senkinek semmi köze nincsen a múltamhoz csak nekem. Nem most fogom elkezdeni azt az egyébként teljes mértékben felelőtlne szokást, hogy csak őgy elkezdek csacsogni a történetemről idegeneknek. Nem gond, hogy megkérdezte de tényleg. Nem tudhatja miket éltem át és egy normális emberi lány erre értelmes választ tudott volna adni, de Én nem ezek közé az emberek közé tartoztam. Mosolyogva néztem a lányra majd újra előre.

Úgy látszik tényleg igaz, hogy minden történet ugyanúgy kezdődik. A szülők támogatják szeretett gyerekeik álmát, akaratlanul is abba a tévhitbe taszítva őket, mintha tényleg törvényszerű lenne az, hogy megkapják, amit akarnak, majd életük végéig boldogok lesznek és bla bla bla. De igazából úgyis csak a mesék vége számít, ami sosem egyezik. Mert közben álmok törnek össze, az emberek megváltoznak, kapcsolatok szakadnak szét és a többi. Azt hiszem elég lesz, kezdek túl érzelgős lenni, és azt nem bírom.
- És pont olyan, mint ahogy elképzelted?- tettem fel a kérdést és a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Hátha másnak bejöttek a korábbi tervei. Valójában nem is tudom mikor volt könnyebb számomra, amikor nem kevertem érzelmeket a dolgokba vagy most, hogy teljes mértékben empatikus fiatal lánnyá avanzsáltam. Anno csak a lelkiismeretemmel birkóztam, most meg a saját és a körülettem lévők problémáival. Gyakorlatilag mindkettő ugyanannyira fárasztó.

Halkan felnevettem és megráztam a fejemet.
-Nem... sokkal nehezebb ... azt hittem, hogy majd minden jön magától...lemez szerződések, klippek, minden. De nem így van... minden koncertért kűzdeni kell és ha egyszer hibázol... örökre elsüllyedhetsz...-Mondtam mosolyogva. Ez is kamu volt. Pontosan tudtam, hogy ez egy nehéz út és hogy nem fogok majd mindent megkapni egyből, mint semmit sem. Azt sem hittem, hogy majd fesztiválokon felléphetünk azt hittem megmaradunk garázsbandának aztán majd egyszercsak valamelyik elmegy és mindenki elmegy a maga útján, de nem ez történt. Végülis valahogyan beindult a gépezet és végülis mostanában egészen jó mennyiségben vannak fellépéseink persze a nagykonceert csak álom és szerintem az is fog maradni. Nem hiszem, hogy valaha felkap majd minket a hírnév bár ki tudja. Mi nem azok vagyunk akik a youtube-on indítanak karriert hanem önerőböl, ha felfigyelnek ránk akkor lehetünk igazán jók. Nem leszünk netes sztárok. Lehet, hogy nem is akarunk sztárok lenni. Persze az lenne a cél de nem vagyunk benne biztosak, hogy jót tenne az nekünk.
Mosolyogva a lányra néztem miközben tovább sétáltunk a parkban.

Bólintottam Dex magyarázatára. Nincs túl széles rálátásom az úgynevezett sztárvilágra, csak ahányszor az apám elcipelt egy-két megbeszélésre, ami mondhatom hat évesen halál izgalmas volt. Főleg, hogy csak nyomulós menedzserek társaságát élvezhettem, akik nem elég, hogy gügyögtek nekem, még az arcomat is csipkedték, csakhogy még megalázóbbá tegyék a helyzetet. Körülbelül ennyire emlékszem az egészből, nem hiába mondják, hogy szelektív a memóriám.
- Azért gondolom annyira nem szörnyű. Koncert, ingyen pia és mértéktelen hedonizmus. – vigyorogtam, legalábbis számomra úgy tűnik, ezen a fesztiválon elég jó dolga van a bandáknak.
Befészkelte a fejembe magát egy tétova gondolat, és amúgy is olyan jó szamaritánus hangulatomban voltam, így újra a fiúra néztem.
- Van valamilyen demótok?- kérdeztem. Közben eszembe jutott, hogy az apám tegnapelőtt, amikor beléptem a dolgozószobájába éppen azzal volt elfoglalva, hogy különféle tehetséges, de ismeretlen zenekarok myspace oldalát böngészte. De állítólag újabban, mindenki a designra megy a zene helyett. Talán mutathatnék neki egy cd-t, aztán ki tudja.

Halkan felnevettem. Igazából rávilágított a lényegre. Csajok,pia és zene. Nekem ezek a dolgok a legfontosabbak az életben talán másra nem is lenne szükségem. Csak alvásra meg evésre de így fesztivál időben még ez sem számít annyira létszükségletnek legalábbis nekem.
-Hát igen... végülis nem olyan rossz ha zenél az ember... ilyen közönségnek...-mondtam vigyorogva majd mosolyogva rá néztem.
-És ilyen lányoknak...-tettem még hozzá mosolyogv miközben tovább sétáltunk majd megfogtam a kezét és az egyik pad felé húztam majd oda leültünk.
-Hát összedobtunk egy kis cd-t. 4 szám van rajta.. azok amire azt mondták, hogy a legjobbjaink. Többet nem nagyon akartunk rárakni mert sok helyen 1 számot sem hallgatnak meg a cd-ről és úgy b@sszák ki kukába...-mondtam kicsit elgondolkozva majd elvigyorodtam és a lányra méztem majd átkaroltam a vállát.