The - Lab

Egy érdekes nevű érdekes hely. Eredetileg koktélbárnak indult, de ki tudja, hogy mik zajlanak a kóceráj hátsó, eldugott részein? A pultos, Olivia egy elég vad csaj, mindig kihívóan öltözködik és a drogok sem állnak messze a szívétől, ezért Chad Hawkins elég jó cimborája. Ennek ellenére mindenki kedveli. Sokan járnak ide a pia és a hangulat miatt egyaránt. Ide a stréberkék is bemerészkednek néha, de nem olyan tipikusak errefelé.

Drága Holly,

Van egy olyan dolog ami még egy ilyen helyet is beleng mint a Lab. Ez a folytonos lüktetés. A zene adja a ritmust és mindent irányít. A táncolókat akik egy egybefolyó masszaként mozognak ugyanarra az ütemre, de mind máshogyan. Mindannyian a saját stílusukat használják.
Nyikorog az ajtó miközben belépek a hátsó részlegbe. Nem hallom a zenétől, de tudom, hogy nyikorog mert jártam már itt nappal amikor nem üvöltött a zene. Akkor nyikorgott. A fények villognak és a cigifüst egyből kicsit fejbevág amikor belépsz ide. De minderre számítasz ha már nem először vagy ilyen helyen mint a Lab és én nem először vagyok itt. Pár lépés után egyből egy fekete hajú csajszi csapódik az oldalamhoz és egy bájos mosollyal pislog rám. Nem sokat várok egyből lesmároltam. Azt hiszem vodkát ihatott nem is olyan régen. Hagyta magát. Nem ellenkezett. Hehe. Kis ribanc. Elengedtem a derekát mert a másik oldalamra egy kis szöszi lépett és megfogta a vállamat. Vigyorogva őt is lesmároltam. Imádom ezt a helyet. A lányok jól néznek ki, részegek és lehet, hogy még be is vannak drogozva mellesleg meg elég könnyen adják magukat annak ellenére, hogy úgy náznek ki mint akik most léptek ki az egyik cimlapfotóról. A szöszke szebb volt jobban tetszett, de azért mindkettőnek átkaroltam a derekát és a pulthoz mentünk.
-Szia, Olivia! A szokásosból… hármat…-mondtam vigyorogva a pultoslánynak. Halkan felnevetett majd összedobta az italokat és elénk tolta. Egyből megittam az egészet és a két lány is hasonlóan cselekedett. Megfordultam és a táncolókat kezdtem el figyelni.

Üdvözlettel,
Dex

Világ életemben utáltam a megemlékezős meg évfordulós dolgokat. De mióta Lucas elhagyott azóta még jobban utálom őket. Talán ez lehetett a vezérlő erő ami miatt ma este elindultam egy kis felfedező útra. Meglepő élmény volt, hogy ilyen este mint a mai. Ekkora élet lehetséges, főleg azért mert hétköznap van. A tomboló tömeg egyenesen egy The-Lab nevű bárba tömörült. Nem is volt rossz választás, főleg olyan alkalmakra ha az ember felejteni szeretne.
Amikor beléptem az ajtón, már is érezhető volt a tomboló emberek testéből áradó melegség és a pia szag ami masszívan körbelengte az egész épület belsejét. De ami most engem jobban izgatott az a lüktető életerőre emlékeztető zene volt és az, hogy minél hamarabb megtaláljam a bárpultot. Az izzadt és szorosan egymáshoz simuló testek között átpréselve magam, rövidesen meg is találtam amire vártam. Azonnal a pulthoz mentem és máris a pultos csaj tudtára adtam, hogy egy Margaritát szeretnék, lehetőleg minél gyorsabban. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen helyen ahová egyedül megy, legalább nyugodtan és legfőképpen egyedül lehet, de valami miatt ez nem mindig alakul így. A bárpultnál ücsörögve és a koktélomat szürcsölve, éreztem, hogy egyre több tekintet szegeződik rám. Talán ez annak volt köszönhető, hogy új vagyok, de az is lehet, hogy csak szimplán érdekesnek tartanak. Nem tudom, de nem is igazán érdekel. Az már biztos, hogy velem nem fognak sokra menni. Legalább is remélhetőleg.
Rövid időn belül már a második Margarita koktélom után úgy éreztem ebből épp elég volt mára, úgyhogy megpróbáltam felállni, de ez mégsem bizonyulta akkora ötletnek, ugyanis a bárszékről leszállva egy kicsit megbicsaklott a bokám, így egy ismeretlen, de egyben érdekes srác karjaiban kötöttem ki, aki a bárpult mellett ácsorgott két csajszi társaságában. A történtektől egy kissé zavarba jöttem, úgyhogy csak egy bizonytalan bocsánatkérésre futotta tőlem.
- Bocsi..., nem volt szándékos, csak beakadt a cipőm sarka, valószínűleg az lehetett a bűnös. - mondtam mosolyogva és megpróbáltam felállni miközben ő végig megtartott erős karjaival.

Drága Holly,

Azon törtem a fejemet, hogy melyik csajt vigyem haza ma estére, kivel szórakozzak, vagy hogy keressek-e valaki mast. Arra jutottam, hogy a szöszi jobban bejön, inkább őt viszem haza akár most és azonnal. Már éppen felé akartam fordulni, hogy bedobjak neki valami gagyi szöveget és vigyem az ágyamba amikor egy szőke csajszi landolt a karjaim között. Konkrétan a derekánál kaptam el és kicsit kibillentem az egyensúlyomból , de még meg tudtam magamat tartani és a lányt is akit továbbra is fogtam. Nagyra kerekedtek a szemeim mivel nem nagyon számítottam erre, hogy egyszercsak egy címlaplány érjkezik meg a karjaimba bár stílusos belépő volt ezt azért meg kell hagynom. A hirtelen meglepettséget egy hatalmas vigyor váltotta fel az arcomon miközben a lány bocsánatot kért és próbálkozott a lábán megállni, de ez nem nagyon sikerült neki így nem engedtem el a derekát mert nem akartam, hogy egyből dobjon egy hátast, ha elengedem. Vigyorogva néztem rá.
- Be kell neked vallanom, hogy ilyen gyorsan még egy csajt sem tudtam levenni a lábáról, de azért ilyen stílusos belépőt sem láttam még életemben pedig elég sokat járok bárokba…-mondtam halkan nevetve. Egyből lemondtam mindkét csajról akik pillanatnyilag még mellettem álltak és kicsit bosszúsan pislogtak a karjaim között lévő sziszi csajszira aki maximálisan lekötötte a figyelmemet. A szőke csaj akit haza akartam vinni megfogta a vállamat és közelebb hajolt hozzám.
-Nem lenne kedved feljönni a lakásomra?-kérdezte mosolyogva miközben szúrós tekintetet vetett a lányra majd mosolyogva rám nézett.
-Menjél már teperj le valaki mást aki unatkozik és meg akar d*gni…-mondtam neki félvállról amitől még meg is szeppent és még rondábban nézett a karjaimban lévő lányra és a fekete csajjal együtt eltünt végre. Mivel nem sikerült talpra állítanom a karjaimban lévő Lányt kicsit megemeltem és a mellettem lévő bárszékre ültettem vigyorogva, de úgyhogy velem szembe legyen és én meg a labia között voltam.
-Dex vagyok…-mutatkoztam be neki egy hatalmas vigyorral az arcomon.

Üdvözlettel,
Dex

Elég viccesen alakultak a dolgok ahhoz képest, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna. A két lány egyre féltékenyebben kezdett rám nézni, mintha legalábbis én akartam volna így, pedig csak egy hülye véletlen baleset volt.
- Haha, úgy látom nagyon vicces hangulatban vagy. - Cukkoltam a srácot, miközben megpróbálkoztam azzal, hogy sikeresen megálljak a saját lábamon.
Sosem gondoltam, hogy egy ilyen helyen szó szerint belebotlok egy ilyen srácba mint Ő, de úgy tűnik most is tévedtem, mint életemben már olyan sokszor. Bár a mellette lévő csajokból ítélve nem az a kimondott hűséges, egy csajnál leragadok típusú srác, de ezzel nincs is addig probléma ameddig nem zúgsz bele egy ilyen valakibe. De velem ez is egy nagy probléma, hogy mindig az ilyen srácok csavarják el a legjobban a fejem, vegyük csak példának Lucas-t. ~ Ezekkel a gondolatokkal a fejemben, csak a srác válasza jutott el a tudatomig. Nem tudom mi lehetett a kérdés, de szerintem, nem is akarom megtudni, legalábbis a válaszból kiindulva.
A két lány duzzogva és engem mérgesen méregetve tűntek el valahol a táncoló tömegben.
- Hát meg kell hagyni nem aprózod el a dolgokat. Már ami a csajozást meg a beszólásokat illeti. - mondtam neki vigyorogva Miközben felültet a mellettünk álldogáló bárszékre.
Egyre érdekesebben kezdett alakulni az este, de valahogy most nem tudott zavarni. A lábaim közt állva fülig érő vigyorral az arcán mutatkozott be, amiből arra következtettem, hogy valamire készül. Legyen ma úgy sincs jobb dolgom, belemegyek a játékba.
- Én pedig Holly vagyok. - feleltem neki én is vigyorogva miközben a kezemet felé nyújtottam.

Drága Holly,

Vigyorogva figyeltem a lányt. Emlékeztetett valakire, akire nem nagyon akartam volna emlékezni. Lucy-t még az arvaházban ismertem meg. A legjobb dolog volt az életemben legalábbis azt hittem. Fülig szerelmes voltam belé, és a csillagokat is lehoztam volna neki az égről. A lányok persze nem mindig értékelik egy fiú rajongását, bár egészen addig kiváló játékszer voltam Lucy számára amíg nem talált magának valaki mast akiért már neki kellett megkűzdenie, így Én meg elveszítettem Őt.

Vigyorogva figyeltem a lányt.
-Azt olvastam valamelyik újságban, hogy a lányok szeretik az őszinteséget…-vontam meg a vállamat vigyorogva majd amikor bemutatkozott vigyorogva kezet fogtam vele. Ő egy olyan csajnak tűnt aki ritkán megy bele ilyen dolgokba. Nyilván az előző két csajból tisztán látta, hogy nem túl tisztességesek a szándékaim és én sem vagyok az a kimondott hűséges kiskutya típus.
-Kérsz valamit inni vagy elég volt ennyi mára?-kérdeztem vigyorogva miközben egyik kezemet a derekára csúsztattam vigyorogva.

Üdvözlettel,
Dex

Elmosolyodtam azon amit az újságos dologról mondott. Egy valamiben legalább nem tévednek az újságok.
- És mióta olvasol te olyan újságokat amikben ilyeneket írnak? Nem tűnsz olyan nagyon otthon ülök és olvasgatok típusú srácnak. Sokkal inkább kinézem belőled a kisördögöt, már meg ne sértődj. - mondtam vigyorogva, de alighogy ezt kimondhattam volna az egyik kedvenc számom kezdték el játszani
- Imádom ezt a számot. – mondtam fülig érő szájjal, majd most már egy kicsit óvatosabban lepattantam a bárszékről és kézen fogtam a srácot. – Gyere. Táncoljunk. – és a válaszreakcióját meg sem várva elkezdtem a táncoló tömeg felé rángatni.
Nem tudom, hogy igazából mi a fészkes fene üthetett belém, de legalább jól éreztem magam és ilyen már nagyon régen történt velem. Úgyhogy ha az kell hozzá, hogy ilyeneket csináljak akkor semmi akadálya, de ha ezt az egészet ez a srác hozza ki belőlem, na az sincs kizárva. De mit tehetek én, ha mindig a rosszfiúk vonzanak igazán.
- Na mit gondolsz? Elég leszek a társaságom ahhoz, hogy pótoljam azt a két csajszit, vagy keresel inkább olyat akit hazavihetsz? – csipkelődtem egy kicsit vele, amitől remélhetőleg rájön, hogy engem nem fog olyan könnyen megkapni.

XoXo H.

Drága Holly,

Halkan felnevettem a megjegyzésén. Igaza volt ez belátom még én is bár valószínüleg ez azért volt mer már volt bennem egy kis kellemes mennyiségű alkohol ami kellően ellazított és nem akadtam fent ilyen dolgokon, hogy kötekszik velem és most kívételesen nem volt ngyon kedvem ebbe belekötni szóval igyekeztem csak egyszerűen és gyorsan lezárni ezt a témát hiszem sejtettem, hogy ebből jól már nem nagyon tudok kijönni, vagy legalábbis elég valószínűtlen.
-Jó akkor maradjunk abban, hogy hallottam valakitől…-mondtam végül megadva magamat majd felnevettem. Amikor táncolno akart kicsit meglepődtem mert pár perccel ezelőtt még a sétálás is elég nagy problémát jelentett a számára és nem is nagyon ment neki és most meg már a táncolók közé vágyik. Ezzel nekem nincsen semmi problémám,természetesen, csak meglepett. Na mindegy végülis nem fogok felakadni ilyen apróságokon, most az egyszer. Követtem a táncolók közé hiszen úgy tünt nem is nagyon van választásom, hiszen egyből megindult. Határozott kis dög ezt meg kell hagyni ritk manapság az ilyen temperamentumú csaj. Kedveltem az ilyen lányokat. Nem sok van belőlük.
Vannak a csendesek akik csak néha érdemlik ki a figyelmemet és akkor is csak alőadom nekik a jógyereket mehet a menet aztán meg viszlát. Vannak az olyn lányok akik az ilyen helyeken fordulnak elő. Néha nem is kell velük beszélgetni és máris ott vagytok a helyzetben.
De Holly valahogy lekötötte a figyelmemet. Láttam benne a kihívást.
-Nem tudod mit áldoztam be érted… de én tudom és hidd el ha kicsit is esélyes lenne, hogy megbánjam akkor nem küldtem volna el azt a két csajt…-mondtam halkan nevetve. Szóval Ő nem érzi úgy, hogy még ma este meg fogom dönteni, de én azért még elég szép reméneket fűzök egy közösen töltött éjszakához, hiszen kitudja mi lesz még itt nekünk, velünk. A táncolók között ahol volt egy szusszanásnyi hely ott megállítottam a lányt és vigyorogva magam felé fordítottam és a derekára csúsztattam mindkét kezemet és vigyorogva táncolni kezdtünk. Dögös csaj volt ez kétségtelen és volt benne valami ami cs*szettül vonzott és ez megörjített. Odhajoltam nysakához. A parfűmje lágy drogként nyugtatta az agyamat és ettől az illattól a tesztoszteron szintem is elég erősen növekedett és tomboltak bennem a vágyak.

Üdvözlettel,
Dex

Jóleső bizsergés suhant át rajtam mikor Dexter a nyakamhoz hajolt. Olyan adrenalinnal keveredett vonzalom érzés járt át amit eddig még nem éreztem.
- Mire készülsz? – kérdeztem tőle egy kissé „megszeppent” nézéssel.
Ha tudná, hogy mennyire megmozgatja a fantáziámat ez az érzés amit kivált belőlem, de akkor sem engedhetek a kísértésnek. Nem lenne helyénvaló. Főleg nem így, hogy még teljesen új vagyok a városban.
Hamarosan vége is lett a számnak amire táncoltunk és én továbbra is csak azon filóztam mit is kellene tennem.
1. Vagy most azonnal elmegyek és remélem, hogy többé nem látom, vagy 2. Most rögtön lesmárolom és engedek a vágyainknak.
Túl sok választás nem nagyon maradt.~ Még jó, hogy csak egy kis városnézésre indultam.~ morogtam magamban miközben az egyre zsúfoltabb táncparketten vészesen közel kerültünk egymáshoz.
- Kezd itt egy kicsit nagy lenni a zsúfoltság. – motyogtam miközben a tekintetem nem tudott elszakadni az ő csodálatosan kék szemétől.
~ Holly Lea Hudosn! Te meg mégis mi a fészkes fenét művelsz??? ~ ordított bennem az a bizonyos kis hang. De nem tudtam ellene mit csinálni. Ráadásul a tömeg a nagy tombolásban még lökdösődött is aminek az lett a következménye, hogy neki préseltek Dex - nek. ami olyan nagyon jól sikerült, hogy majdnem lesmároltam. De ahogy szokták mondani "Minden rosszban van valami jó" így legalább a tekintetem letudtam venni róla és ezzel egy időben már éreztem is, hogy az agyam kezd kitisztulni.
- Azt hiszem jobb lenne ha visszamennénk a pulthoz. - mondtam és megpróbáltam kiutat találni a karjaiból. Ami persze nem is volt olyan könnyű feladat.

Drága Holly,

Hogy mire készülök? Hát igen. Én is örültem volna annak, ha tudom erre a kérdésre a választ. Nem nagyon akartam válaszolni mivel nem is nagyon tudtam volna mit így inkább csak elengedtem ezt a mondatot és arra figyeltem, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz a zsúfolódó tömeg miatt. Ez engem nem igazán zavart sőt inkább nekem kedvezett szóval mellesleg eléggé egymáshoz nyomódtunk. Amikor a tömeget említette nem nagyon figyeltem mert kicsit mással voltam elfoglalva, az jobban lekötötte az agyamat illetve a fantáziámat, hogy kis híján megvolt a csók, de túl közel került és el tudott hajolni amitől falnak tudtam volna menni. Megkattanok ettől a csajtól. Van benne valami ami nem ereszt és valami amitól azt érzem, hogy hajtanom kell, de nagyon, ha akarok tőle valamit. Ha bárki ott lett volna a helyemben az most értené, hogy min ment keresztül az agyam és a testem, de ha bárki most ott lenne vele azt valószínüleg lekoptatnám róla. Volt ebben a szösziben valami ami beindított.
Aztán közölte, hogy job lenne a pultnál. Nem akarom kényszeríteni semmire. Majd megindulnak a dolgok ha Ő is akarja. Jobb kezemet a derekán hagytam miközben megindultam kifelé és szorosan mögöttem húztam magammal a lányt is, mivel nem akartam, hogy eltünjön a tömegben. Egy csávó majdnem Holly-ra esett, de még időben meg tudtam támasztani a csávó hátát és visszalöktem arrafelé ahonnan jött. A lányra pislogtam majd mentem vele tovább. Amikor kiértünk a pulthoz vigyorogva magam elé húztam és így legalább már előről biztonságban volt mivel ott volt a pult és a másik oldalról meg már én védtem. Vigyorogva figyeltem és lassan végigsiklattam a szememet a lányon. Édesistenem. Remélem tényleg nem tud senki gondolatokat olvasni mert szerintem nem akarjátok tudni milyen gondolatok cikáztak a fejemben miközben a tekintetem pár pillanatra elidőzött a dekoltázsánál majd újra a lány arcára néztem.
-Most jobb?-kérdeztem mosolyogva. Nekem nem volt probléma, hogy kijöttünk onnan. Ha így neki job akkor legyen. Nekem olyan mindegy amíg így itt van mellettem.

Üdvözlettel,
Dex

Nagy nehezen végre sikerült kiverekednünk a tömegből. De Már alig vártam ezt a pillanatot. Soha nem gondoltam volna hogy ennyire fog zavarni a tömeg de most valahogy minden annyira zavaros volt.
- Igen, határozottan jobb így, hogy nem vagyunk bent abban a zsúfolt emberkupacban. – mondtam mosolyogva.
Azonban ekkor elrobogott előttünk a pultos csaj és egy hirtelen ötlettől vezérelve csak, hogy addig se kelljen Dexterrel beszélnem, odaszóltam neki.
- Bocsi, de kaphatnék egy Narancs Juice-t? – kérdeztem, mire ő csak intett hogy egy pillanat és hozza.
A következő pillanatban odafordultam Dexterhez és mélyen a szemébe néztem.
- Mit gondolsz, mire azt megiszom, elég józan leszek ahhoz, hogy egyedül elinduljak haza, vagy inkább hívjak egy taxi-t? – kérdeztem és közben végig az arcát tanulmányoztam.
~ Mit meg nem adnék azért ha tudhatnám, hogy mire gondolhat most, bár ha jól ismertem meg akkor lehet hogy nem is kell ahhoz gondolatolvasónak lenni, hogy rájöjjek. ~ ennél a gondolatmenetnél elkezdtem kuncogni mire ő értetlenül rám nézett.
- Bocsi csak eszembe jutott az előbbi szituáció. Mármint a megismerkedésünk. – vigyorodtam el ismét. – Tudod, határozottan emlékszem, hogy az a bárszék volt a hibás benne, de az is lehet, hogy több Margritát ittam a kelleténél, fene tudja. A lényeg az, hogy találkoztunk. – füllentettem, miközben megérkezett a Juice amit rendeltem.

XoXo H.

Drága Holly,

Hajajj. Csak nem akarja könnyen adni magát. Több dolgom lesz vele mint először hittem. Mondjuk az első benyomásom az volt róla, hogy milyen dögös csaj és hogy este valószínüleg az ágyamban fog kikötni ha már ilyen könnyedén a karjaimba került pedig akkor még csak hozzá se szóltam. Szóval narancs juice-t iszik. Amikor feltette a kérdését és felém fordult egy elég laza vigyor jelent meg az arcomon.
-Hát őszintén abban sem vagyok biztos, hogy ezután a taxi sofőrnek meg tudnád mondani a címedet… szóval szerintem szerencsésebb lenne ha esetleg hazakísérnélek…-mondtam vigyorogva és veszélyesen közel hajoltam hozzá miközben a szemeit figyeltem. A kuncogás után azt mondta, hogy csak a megismerkedésünk jutott az eszébe. Talán igen, de talán nem. Szerintem csak kamuzik, de mindegy mert egészen jól csinálja. Ezek a szemek. Valahogy beindítottak bár őszintén szólva az egész csaj. Igazi kihívás volt nekem. Végre nem egy olyan lány keveredett hozzám akinek elég egy mosoly és már fent is van a szobámban.
-Szerintem te direkt csináltad…-mondtam vigyorogva majd a poharára pillantottam majd újra az arcára néztem. Ennyire régen nem kattantam rá egy lányra sem. Vigyorogva a combjára csúsztattam a kezemet.
-Na akkor hazakísérhetlek?-kérdeztem vigyorogva. Igazából nehéz lett volna olyan szót találni amivel körülírhattam volna a lányt. Nem hasonlít egy olyasn lányra sem akit eddig láttam és ez nagyon megfogott benne. Nem fogom nála túl könnyen feladni ez biztos.

Üdvözlettel,
Dex

Tudhattam volna, hogy nem fogja annyiban hagyni és továbbra is próbálkozni fog, de egye fene, próbálkozni szabad.
- Ez aljas rágalom! A tájékozódó képességemmel semmi probléma. Ami pedig a józanságomat illeti, nem is vagyok annyira becsiccsentve. – mondtam egy komisz mosollyal a számon.
Nagyon szeretné ha vele tölteném az éjszakát, mert különben nem próbálkozna ennyire. Kitudja talán szerencséje lesz és hagyom magam meggyőzni, de semmit nem mondok biztosra. Lehet, hogy mire hazaérünk meggondolom magam.
- Nem is igaz. Egészen addig észre sem vettelek ameddig nem kötöttem ki a karjaidban. Szóval határozottan az a bárszék a hibás. – fecsegtem egy kicsit megjátszott duzzogással.
Szent ég! Miket hoz ki belőlem ez a srác. Tisztára előcsalogatja a színészi vénámat. Csak aztán nehogy rossz irányba forduljon ez a kis játszadozás.
A pincér csaj által kihozott narancslevemet kezdtem el iszogatni és közben végig olyasmik kattogtak a fejemben, hogy most mit csináljak. De végül is mi rossz történhetne? Ha eddig nem esett nekem akkor remélhetőleg ezek után a nyílt utcán sem fog. Meg amúgy is, sok mindent kinézek belőle de azt nehezen.
- Hát jó. Legyen, beadom a derekam. De csak azért mert lehet abban valami amit mondtál. És ha már egyszer megmentettél akkor tálán, legalábbis remélem, hogy máskor is megteszed. – mosolyogtam rá és a táskám után nyúltam, hogy kifizessem a fogyasztásom.

Drága Holly,

Halkan felnevettem.
-Majd még el is hiszem ha ilyen mosollyal mondod… nyugodtan fogd a székre… majd úgy csinálok mint aki elhiszi..-modntam halkan nevetve miközben az arcát figyeltem továbbra is. Szóval beadja a derekát. Nem volt egyszerű , de csak sikerült. Bár ahogy így lnézem a lányt még semmi sincs biztosítva. Lehet, hogy hazakísérem és azt mondja, hogy csövike és bemegy a házba. Amikor fizetni akart Olivia-ra néztem a pultoslányra.
-Írd a számlámra édes…- mondtam neki vigyorogva. Halkan felnevett és bólintott majd elintézte a dolgot és már ment is tovább, hogy kiszolgálja a többi vendéget. Még láttam ahogy elővesz pár tablettát a pult alól és az egyik csávónak adja aki meg elég szép kis összeget fizetett érte. Halkan felnevettem majd újra a lányra néztem.
-Talán..- visszhangoztam nevetve. Körbenéztem, hogy mekkora a tömeg és hogy hogyan juthatunk ki innen a lehető legegyszerűbben és a legkevesebb ütközés nélkül. Hát elég sokan voltak úgyhogy nem lesz majd egyszerű menet. Még egy dolgot nem tudtam.
-Most mehetünk is hozzád vagy még akarsz maradni egy kicsit?- kérdeztem vigyorogva.
Szerintem egyébként nincsen félnivalója. Nem vagyok vadállat nem fogom megerőszakolni és nem is vagyok én a baltás gyilkos szóval megölni sem fogom egy elhagyatott sikátorban ahol nyugodtan eltehetném láb alól mert a sikítását sem hallaná senki sőt talán még meg sem találnák. Na jó ez így már lehet, hogy sok volt. De nem vagyok elmeháborodott és a lányokat is csak akkor döntöm meg ha benne vannak a dologban. Bár úgy tünt, hogy végülis erre Ő is rájött mert hát végülis azt mondta, hogy hazakísérhetem. Ez jó dolog. Közelebb vagyok a célomhoz.

Üdvözlettel,
Dex

- Hééé – löktem meg egy kicsit és kacagva léptem utána egyet. Komolyan mondom ha így folytatódnak a dolgok akkor hosszú idő után ez lesz a legjobb estém. Azonkívül kedves dolog volt tőle, hogy kifizette a fogyasztásom. Nem hittem volna, hogy ennyi mindenre képes csak, hogy megkapjon tőlem valamit.
- Köszi szépen, mármint, hogy a számládra írattad a fogyasztásom. – néztem mosolyogva a szemébe.
Egyre jobban bejön nekem ez a srác, csak az a gáz, hogy az ilyen pasik mint ő is könnyen jönnek és könnyen mennek. Szóval még ha akarnám sem tudnám megtartani, pedig meglepően cuki.
- Talán??? Mi az, hogy talán? Egy estére csak egy megmentés jár? – tettem se a belőlem áradó kérdés egy kicsi részét.
Vicces dolog, hogy az ember egy pillanat alatt mennyire megtud változni. Főleg ha csajozásról vagy éppen a csajok esetében pasizásról van szó. Főleg ha egy kicsit többet ivott az illető a kelleténél. Miután Dex feltette a következő kérdését, egy igazán sürgető érzés tört rám.
- Az a helyzet, hogy egy rövidke időre eltűnök a mosdó környékére, de várj meg. Mindjárt jövök és utána mehetünk is. – mondtam Dexternek és a táskámmal a kezemben elindultam a mellékhelységek irányába.
Ahhoz képest, hogy az ilyen helyeken mennyien szoktak lenni főleg ha buli időszak van, ahhoz képest itt egy-két emberke lézengett csak. Úgyhogy gyorsan bementem a kicsit szűkös mosdóba és elintéztem minden szükségletem és még egy kicsit rendbe is szedtem magam. Egy kis szájfény és egy kis frizuraigazítás és már készen is voltam. Gyors léptekkel elindultam visszafelé Dex-hez amikor azonban a férfi mosdóból kilépő férfiba ütköztem.
- Bocsi csak egy ki…… - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de mikor megláttam ki az „ismeretlen” férfi rögtön abba is hagytam, és sokkal inkább dühös mintsem mentegetőző lett a hangom.
- Te meg mégis mi a fészkes fenét keresel itt? Neked nem kellene New Yorkban lenned. Sokkal inkább a „kis barátnőcskéd” mellett lenne a helyed. – mondtam szinte kiabálva.
Régen történt, de Lucas jelenléte még akkor is felkavart, és ez ellen semmit nem tudtam tenni.
- Tudod mit, nem is érdekel. – mondtam még mindig túl hangosan és megpróbáltam kikerülni. Ekkor azonban elkapta a karom és nem akart elengedni. Amitől míg inkább dühös lettem és ebből kifolyólag kiabálni kezdtem vele.
- Engedj már el. Vedd tudomásul amit akkor mondtam azt még most is úgy gondolom és ez nem is fog megváltozni. - veszekedtem vele, majd kirántottam a karom a kezéből és gyors léptekkel visszamentem Dexterhez.
Talán a dühtől vagy csak szimplán úgy mindentől ami ma történt odaléptem Dex-hez és annak tudatában, hogy minden bizonnyal Lucas is látja, hevesen és gyorsan csókoltam meg az előttem álló srácot.

XoXo H.

Drága Holly,

Halkan felnevettem. Nagyon bejött a csaj. Tényleg volt benne valami ami szórakoztatott és egyben vonzott.
-Igazán nincs mit… ha már ilyen tömény piákat iszol…-mondtam vigyorogva és megvontam a vállamat.
-Neked bármennyi megmentés jár…-mondtam egy aranyos kis kisfiús mosollyal az arcomon majd bólintottam amikor megnevezte az uticélját. Kicsit késöbb jutott eszembe, hogy lehet, hogy csak meg akart lépni. Na mindegy. Mostmár elment szóval ha 10 perc alatt kijut onnan akkor nem baszta át a fejemet ha mégsem akkor kereshetek valami könnyű nőcskét aki kiveri a fejemből a lányt ami mondjuk elgé nehéz lenne. Amíg bent volt rendeztem a számlámat majd leültem a bárszékre és kiváncsian figyeltem a táncoló embereket. Kicsit még így elvoltam. Néha a mosdó felé pislogtam. Jó ezt már sokszor mondták, hogy nem figyelek eléggé és, hogy még fáziskéső is vagyok, de ényleg kicsi későn reagáltam és mire észrevettem Holly-t már le is rázta a csávót és már jött is oda hozzám. Már éppen készültem kikerülni Holly-t, hogy lecsapjam a srácot amikor Holly egyenesen hozzám lépett és megcsókolt. Na jó ez tényleg meglepett bár tippem szerint nem miattam hanem a másik srác miatt csinálta, hogy kimutassa, hogy nagylány és megvan nélküle is. Na jó mindegy ilyen apróságokon nem akadok fel. Visszacsókoltam a lány miközben a kezemet a derekára csúsztattam elég látványosan és magamhoz öleltem. Kicsit le kellett hajolnom, nem nagyon tényleg csak egy kicsit mivel a lány azért alacsonyabb volt mint Én. Az egyik kezemet a fenekére csúsztattam, úgy hogy a csávó is lássa. Ha már adunk egy kis műsort akkor csináljuk rendesen. Szerintem. Egyébként meglepően jó volt vele csókolózni. Nem tudom, hogy a csávó ott volt-e még és figyelt-e mindenesetre finoman tovább csókoltam a lányt majd lassan elengedtem és vigyorogva figyeltem az arcát.
-Mehetünk?-kérdeztem még mindig vigyorogva. Lehet, hogy ezt a vigyort még pár napig nem tudom majd levakarni az arcomról.

Üdvözlettel,
Dex

Azt pontosan nem tudtam, hogy mit is akartam ezzel elérni, de az biztos, hogy még számomra is meglepő volt. Most az egyszer hagytam, hogy a dolgok úgy történjenek ahogy ők akarnak és tessék ez történik.
Az én csókom olyan volt mint egy tomboló vihar amely most próbál romba dönteni egy egész várost. Sebes, sürgető és nyugtalan. De ekkor Dexter is csatlakozott a kis színjátékomhoz. Mikor a keze elindult a derekamon éreztem, hogy valami megváltozik a csókunkban. Lelassítottunk és a csókunk a szenvedélyes és tomboló csókból sokkal inkább átcsapott egy amolyan nyugodt de mégis vággyal teli csókba. A testem reagált az érintésére így aztán nem kellett sok idő ahhoz, hogy tényleg olyan hatást keltünk mintha együtt lennénk. Mármint együtt-együtt és nem úgy mint barátok.
Az érzések és a bennünk tomboló hormonok sokkal inkább hatottak rám mint az imént érzett harag amit Lucas iránt éreztem. Az egész szituáció olyan Love Story hangulatú volt, de valahogy egyikőnk sem volt az a tipikusan gyorsan szerelembe eső típus. Szóval ezt megkell majd magyaráznom neki. Rövidnek éppen nem mondható közös pillanatunk után éreztem, hogy jobb lesz itt és most megállni, de szerencsére nem csak én voltam ezzel így. Úgyhogy mikor ajkaink elválltak egymástól. Egy megszeppent kislány tekintetével néztem fel Dexter arcára, majd egy kicsit elidőztem a mosolygó szemein és azon a csibészes de annál szexisebb mosolyán, és végül válaszoltam a kérdésére.
- Igen. Nagyon is. Nincs túl sok kedvem itt maradni. – feleltem és közben óvatosan hátranéztem, hogy lássam Lucas reakcióját.
Mikor megláttam, hogy miként figyel minket, egy huncut mosoly jelent meg az ajkamon. Majd, hogy adjak neki még egy kis bosszúságot, jól láthatóan Dex keze után nyúltam és összefűztem az ujjainkat.
- Menjünk és majd odakint elmondok mindent. – mondtam sokkal halkabban mint ahogy eddig beszéltem, de tudtam, hogy a mellettem álló srác így is érti minden szavamat.
Úgyhogy már a válaszát meg sem várva bevetettem magam a táncoló tömegbe és őt is magammal húztam.

Drága Holly,

Még egy párszor végigpörgettem az agyaon az előző jelenetet. Igazából , hát hogy is mondjam azt hiszem eléggé jól sikerült. Még akkor is ha a csávó miatt kezdtük el a csókot, azt hiszem leginkább magunk miatt folytattuk, nekem legalábbis így tünt. Nem mintha bármlyik részével bármi problémám lett volna, sőt kifejezettem élveztem ezt az egészet. Rábólintottam a dologra. Itt most úgysincs több dolgunk. Vigyorogva figyeltem az arcát miközben összekulcsolta ujjainkat és megindult kifelé. Vigyorogva a csávóra néztem majd még bemutattam neki aztán eltütünk a tömegben. Kicsit nehézkesen ahaladtunk keresztül a táncolókon az ajtóig viszont amikor azt verge elértük az egy valóságos megváltás volt. Kiléptünk az ajtón ami a koktélbárba vezetett. Ott már sokkal nyugodtabb volt a légkör és gyakorlatilag fel sem tünt senkinek, hogy a hátsó részből jöttünk ki. Egy nagy lélegzetvétel, pár lépés és átnúltam a lány válla fölött és kinyitottam neki az ajtót és már kint is voltunk az utcán. A friss levegő hirtelen szinte fejbevágott és józanított. Már eléggé megszoktam a benti körülményeket szóval most fura volt itt kint lenni és tiszta velegőt szívni. Már amennyire a Now York-i levegő tiszta.
-Nos azt hiszem kezdhetsz is mesélni…-mondtam vigyorogva miközben sétáltunk gondolom a háza felé. Az irányítást teljesen ráhagytam illetve rá kellett hagynom mivel Én nem igazán tudtam, hogy hol lakik.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve hirtelen megálltam és pár lépés után a lány is megállásra kényszerült mivel még mindig fogtuk egymás kezét. Vigyorogva visszahúztam magamhoz és finoman szájon csókoltam.

Üdvözlettel,
Dex